2012. november 7., szerda

Lelkünkből egy kisfiú emlékére.

A tett
Szita Bencét október 29-én ölte meg nevelőapjának barátnője, P. Erika és annak két bűntársa, akiket a 47 éves nő bérelt fel társul. A három ember késsel és ásóval ölte meg a 11 éves fiút, akit az egyik környékbeli erdőben ástak el. A gyilkosságra P. Erika vallatásánál derült fény, akinek a fiú eltűnésével kapcsolatban nem hittek a rendőrök, mire az asszony megtört a kérdések hatására, és bevallotta tettét. Mindhárom elkövetőre jó eséllyel tényleges életfogytiglant szabhat ki az illetékes bíróság.


________________________________________________________

A kisfiú lassan haladt előre. Nem tudta hol van, merre jár.  Abban biztos volt, hogy még soha nem érezte magát ilyen kellemesen. Az őt körülvevő fények, hangok és maga a hely, bár mind ismeretlen volt, mégis végtelen nyugalmat és harmóniát árasztottak. Ahogy haladt előre, egyszercsak szóltak hozzá. Bár még sosem hallotta a hangot, rögtön érezte, hogy a hang gazdája szereti őt. Arcán mosoly terült szét. A kisfiú boldogan állt a végtelenben.
 - Köszöntelek Bence - szólt hozzá a hang.
- Én is köszöntelek. Hol vagyok most? S mit kell tennem? - kérdezte      a Bencének hívott kisfiú.
- Megérkeztél oda, ahol a lelkek találkoznak. - jött a válasz.
- Nem nagyon értek semmit. Kérlek, értesd meg velem, mi történik. Arra emlékszem, hogy a szeretteimmel élek és találkoztam a nevelőanyámmal, aki bántott. De nem tudom miért bántott. S bár most jól érzem magam és boldog is vagyok, de tudom, hogy féltem. Nagyon féltem és fájt mindenem. Volt vele más is. Miért kínoztak és mi történik most velem?
- Tudod Bence, mi lelkek itt vagyunk ezen a helyen, ami körülvesz most téged. Az idők kezdete óta és az idők végezetéig vagyunk. Olykor születnek új lelkek és olykor a már régen létezők születnek újra. Vannak, akik már sokat tanultak és vannak akik még keveset. Mindnek az a feladata, hogy a Földre érkezve, az emberi játszóterünkön földi életet éljenek és ott tanuljanak, fejlődjenek. Azok, akik már megtisztultak, eljutnak ide, közénk. Akiknek még ez nem sikerült, rögtön visszakerülnek az emberi játszótérre, hogy tovább fejlődjenek, s léphessenek előre az önismeretükben. Megtanulhassák a szeretetet és a lelki békességet. S majd ha ezekkel készen vannak, egy szép napon hozzánk csatlakozhassanak.
- Én most vagyok itt először? - kérdezte a kisfiú.
- Nem. Te egy különösen szép lélek vagy. Különleges vagy a különlegesek között. A földi életet már többször megjártad.
- Már többször éltem a Földön?
- Igen Bence. S már nagyon rég óta létezhetsz itt, közöttünk.
- S miért kerültem akkor vissza az emberek közé, s miért bántottak? Miért nem élhettem tovább a többiekkel?
- Nos Bence, azért voltál az emberi játszótéren, mert Te magad szerettél volna oda érkezni. Vállalkoztál arra a nehéz és kockázatos feladatra, hogy próbára tedd azokat a lelkeket, akik sajnos elbuktak. Bátor és jó cselekedet volt ez a részedről.
- S mi lesz az engem bántókkal, a gyilkosaimmal?
- Ők a Földön élnek tovább. Elnyerik méltó büntetésüket a Földön lakó emberektől. S mikor majd elszáll a bűnös lelkük, nem érkezhetnek hozzánk, hanem rögtön újra kell születniük. Egészen addig, amíg megtanulják tisztelni és szeretni az életet, az embert, a létet.
- Értem. Nem haragszom rájuk. Nehéz lehet nekik és szeretném, ha jobbá válnának.
- Ezt mondtad akkor is, mikor elindultál hozzájuk 11 földi éve, hogy közéjük érkezve kideríthesd, megérettek-e a felsőbb létre. Nemes gondolataid, szeretetben gazdag szíved például szolgál mindenki számára. Itt és ott a Földön is.
Most indulj. Sok lélek vár rád, akiknek már nagyon hiányoztál. S ha majd újra úgy érzed, hogy dolgod van a földi játszótéren, akkor csak szólj bátran. Még nagyon sok feladatunk van Bence. Nagyon sok.
- Csak még egy kérdés! Azt érzem valami különleges dolog vesz körül, ami nagyon kellemes, jó érzéssel tölt el. Ez mitől van?

- Nézz csak lefelé Bence! Látod a sok száz, ezer földi lélek szeretetét? Mind hozzád szól. Téged melegít és ölel át. Ez a végtelen energia veled lesz örökké. Ez a jutalmad nemes tettedért.






rrgy