2012. február 4., szombat

Elgondolkodtam. . . .

 Felnőtt vagyok. Azzá váltam, s hogy milyen ember lettem, abban az anyukám „keze” is benne van. Sok mindenre megtanított, ahogy cseperedtem. Megtanított arra, hogy ne hazudjak, mert az nem illő. Megtanított arra is, hogy mások munkáját ne valljam magaménak, mert az becstelenség. Megtanított arra, hogy ha ígérek valamit, akkor azt tartsam is be, s ha valamiért az még sem sikerülne, akkor kérjek bocsánatot, bánjam meg bűnömet és igyekezzek azt jóvátenni. Megtanított arra is, hogy nálam gyengébbet bántani csúnya dolog, s átverni meg pláne a legrosszabb tettek egyike. És megtanított arra is, hogy ha ezeket a dolgokat nem tartom be, akkor büntetést fogok kapni. Aztán megtanított arra még, hogy ha szeretném, hogy legyenek barátaim, legyen munkám, legyenek ismerősök, akik rám köszönnek, akkor igenis meg kell tanulnom ezeket a szabályokat.
 Nos, nekem most csak egy kérdésem van. A politikusainknak nincsen anyukájuk?

1 megjegyzés:

  1. Gyurikáááám! A politikusok akkor is ugyanannyi fizetést kapnak, ha rövid időn belül kiderül, hogy nincs igazuk! Sőt hosszútávú karrierjüket sem befolyásolja.
    Nem tudom, hogy hol érhetett oly negatív hatás, ami ezt a megnyilatkozást kiváltotta belőled!? CSak "sejtem"!

    Jobb szelet a hétköznapokra!!!

    VálaszTörlés